Csontsűrűségmérés (DEXA)

Több eljárás is létezik a csont sűrűségének meghatározására. A standard eljárás alapja, hogy a csont elnyeli a röntgensugarakat. A combcsont felső, nyaki részén, a csuklón vagy az ágyékcsigolyákon bocsátanak át röntgensugarakat. A csont sűrűségétől függően gyengül a sugárzás erőssége kisebb-nagyobb mértékben. Ezt a csökkenést mérik. A mért eredményt nem önmagában értékelik, hanem viszonyítják az azonos nemű fiatal ember csontjának átlag ásványianyag-tartalmához. Ez az un. T-score érték. Minél alacsonyabb a T-score, annál nagyobb a csonttörés kockázata.

Kétspektrumú-röntgenabszorpciometria (DEXA)

A módszer ajánlott standard eljárás a csontsűrűség mérésére. A csuklót vagy a csípőízületet és az ágyékcsigolyákat röntgenezik. Az eljárás csekély sugárterheléssel jár, és a csontsűrűség kismértékű változásait is kimutatja. 

A csonttörési kockázat meghatározását

A WHO központjában kidolgozott ún. FRAX-szisztémával végzik a csontok törési kockázatának meghatározását. A betegektől kikérdezéssel nyert, valamint a standard csontsűrűségmérés és a csigolyatörési adatok alapján egyénre szabva, százalékban kifejezve megadják az elkövetkező 10 évben bekövetkező csonttörés valószínűségét.

Hogyan zajlik a mérés?

A dexa-vizsgálat teljesen fájdalommentes, a páciensnek néhány percig szükséges a gépen mozdulatlanul, fekvő helyzetben maradnia. A mérés során fém (ékszer, öv) nem lehet a testen. A vizsgálat során a beteget egy mellkas röntgen sugárterhelésének csupán kb. 1/50-ed része éri. A mérés ideje nem több, mint 10 perc, fájdalommal nem jár, előkészítést nem igényel (a beteg ehet, ihat, gyógyszereit beveheti, levetkőznie nem kell).

A vizsgálat során 3 különböző szerkezetű csont ásványi anyag tartalmát határozzuk meg:

1. a lumbális (ágyéki) gerinc,
2. a combnyak és
3. az alkar